(Na szóval akkor itt folytatjuk a már megkezdett történetet, mert már a másik oldalon nem lehetett többet írni.)

Párnacsatázni Itachival...végülis, az egész egy kicsit fura volt, mert párnacsatázni a lányok szoktak, és általában lányokkal, de ez egyátalán nem zavart. Élveztem, hogy végre ugyanannyi esélyem van győzni, mint neki. Végül addig püföltem egy párnával, míg rá nem döltem Itachira. Váá... és csak akkor kapcsolt az agyam.Itachin fekszek...mert párnacsatáztunk.....és ő egy fiú....akkor most épp rajta fekszek egy fiúúúún. Majd igyekeztem leszállni a szerencsétlen "áldozatomról" kinek véletlenül belenéztem a szemébe, de nem gondoltam volna, hogy ő eddig is engem nézett. Vááá......ez kezd egyre kínosabb lenni. Majd úgy pattantam föl az Itachiról, mint egy nyúl. Majd gyorsan befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót, és elfordultam, mire Itachi sajnos megint megszólal. Miért nem tudja ez befogni a száját....most komolyan, az animében sokkal csöndesebb volt. Itt meg egy zsák ragasztó se segítene rajta.

- Rájöttem, hogy neked egy egyedi képességet van, mert neked a víz stílus helyett, lehetne inkább rák stílus. Rák stílus.....rák stílus.......megvan rák stílus pusztító vörösség jutsu.-mondja, és jolláthatólag NAGY értelem tükröződik az arcán, én legszívesebben megfolytottam volna, de akaratlanul is kijött belőlem egy kis kuncogás.

- Most komolyan nincsen jobb dolgod, minthogy mindig azt nézd mit csinálok?

- Milyen más dolgom? Hisz nem az a feladatom, hogy vigyázzak rád és tanítsalak téged.

Hhhhh...sóhajtok egy nagyot, aztán rájövök, hogy ebben mégiscsak van valami igazság.

- Na mindegy mostmár alugyunk.-mondtam, és magamra húztam a takarót.

Már majdnem elaludtam, mikor valaki hirtelen lerántja rólam a takarót.

- Add vissza...-mormogtam.

- Én csak az én részemet vettem el a takaróból...azért ne engem hibáztass, hogy te az ágy legeslegszélére kihúzódtál, és így nem ér el hozzád a takaróból a te részed.-mondta Itachi, miközben nekem fellfort az agyvizem.

- Micsoda?? Hát nemuraságod mondta, hogy csak húzódjak ki az ágy szélére, és nem lessz semmi? Ha???-mondtam idegesen.

- Még senki se halt abba bele, hogy nem az ágy szélén alszik, hanem közelebb húzódik a társához.

- Azt te meg hnnan tudod?-mondtam.

- Tudod míg te itt veszekszel, addig telik az idő, pontosabban a te időd, mert engem az nem fog érdekeleni holnap, hogy te egész éjszaka fent voltál, és emiatt még fáradt vagy.-közölte velem Itachi okoskodóan.

- Utállak.-mondtam, és már nem zavart, ha a takaró csak a hátamat érinti, mert így már annyira fáradt voltam, hogy már az ilyen dolgok nem is érdekeltek.

Reggel Itachi nem a már jól bevált taktikájával ébresztett, hanem finoman rázott fel az álmomból.

- Miii? Már reggel van? Te meg mit keresel az ágyamban, és hol marad a reggeli hideg zuhany egyenesen a nyakamba?-kérdeztem még félálomban.

- Elöször is igen má reggel van, másodszor pedig egész éjjel itt voltam az ágyádban, ami nem is csak a tied, harmadszor a reggeli zuhanyodat azért nem kaptad meg, mert mivel a te ágyad az enyém is, így nem csak te aludtál volna vizes ágyban, pedig megérdemelted volna.

Értem, én pedig már azt hittem próbál kedvesen viselkedni, de inkább ad még egy okot, hogy gyűlöljem.

- Nos, akkor készülődj, és elkezdjük a mai napi gyakorlást, amielég nehéz lesz, mert most a fáramászást fogjuk gyakorolni, méghozzá kéz nélkül.-mondta okoskodóan az Uchiha.

Én persze tudtam már, hogy milyen ez az edzés, hisz láttam az animében, mikor Narutoék nagyon keményen edzenek. Mikor kiértünk a gyakorlópályára Kisame is ott volt.

- Kisame te, hogy kerülsz ide?-kérdeztem értetlenkedve.

- Tudod, ma a vizenjárást is meg fogod tanulni, és gondoltam Kisame sokat segíthet ebben a gyakorlatban.-válaszolta Itachi.

- Hogy miiii? Ezt mégis hogyan képzeled, inkább örülhetnél, annak, ha sikerül a fáramászást elsajátítanom estig, nem hogy még a vízenjárást is...na álljon meg a menet.-mondtam feldúltam, és éreztem, hohy egyre jobban felmegy bennem a pumpa.

- Nyugalom, ha beveszed ezeket a táptablettákat, akkor mindkettő gyakorlattal végezni fogsz még ma.

- Deee....mégis minek kell ilyen gyorsan haladni, nem lehetne inkább egy nap egy gyakorlat. Szép kényelmesen. Miért kell minden nap az ember lányát a végkimerülésig hajtani ha?

- Ma csak azért lesz keményebb az edzés, hogy behozzuk a holnapi lemaradásunkat, ugyanis holnap nem lesz edzés, mert én és Kisame kora reggel elmegyünk, és csak este jövünk majd vissza.

Tehát ez azt jelenti, hogy egy napig szabad vagyok, így körülnézhetek a faluban, aludhatok, ehetek.....vagy elszökhetek. Majd az utólsó döntésem mellé tettem le a voksomat. Végül is az edzés nagyon durva volt, de szerencsére estére végeztem. Este mint egy hulla döltem be az ágyamba, és már semmi se érdekelt, csak az, hogy végre aludni tudjak.

- Látom rajtad, hogy a holnapi pihenő jót fog tenni neked.-mondta Itachi, ki épp most jött ki a fürdőszobából.

- Aha...-hümmögtem az ágyon fekve félholtan.

- Nem mész zuhanyozni.-mondja kérdően.

- Ma nem.

- Semmi kedvem egy borz mellett aludni.

Mi van, borz? Hová lett a rák? Ha?-gondoltam. Majd szúrós szemekkel néztem rá.

- Inkább egy borz, mint egy Uchiha.-mondom mogorván, s olyan érzésem lett, mintha most is be kellet volna fognom.

Úgy éreztem, mintha kés lenne a hátamban, szerencse, hogy igazából nem volt, pedig nem lepődtem volna meg attól sem.

 - Sajnálom, hogy Uchiha vagyok, nem te vagy az első, ki gyülöli a klánomat.-mondta lesütött szemekkel.

Várjunk csak. Itachi valamiért bocsánatot kért, pedig én ezt csak úgy mondtam, én nem úgy gondoltam, hanem, hogy az Uchihák milyen nagyra vannak maguktól a sharingan szemük miatt. Gondoltam ezt a félreértést gyorsan le kell rendezni.

- Én nem úgy gondoltam.-mondtam, majd én is lesütöttem a szememet.

Legalább egy percig szótlanul ültünk egy helyben elfordulva egymástól. Tudtam, hogy ez a csönd nem jelent semmi jót, és gondolkodni kezdtem, de semmi normális ötlet nem jutott az eszembe, hogy hogyan szüntessem meg ezt az őrítő csöndet. Komolyan egy temetésen sincs ekkora csönd. Csak a szöcskék ciripelését hallottam. Majd egy nem várt fordulat következett be. Egyszer csak valaki petörte az ablakot, majd gyorsan beugrott a szobába, felkapott engem és eltűnt...

- Itachi segíts!-ezek voltak az utólsó szavaim, mert leütöttek.

Mikor felébredtem egy fura sötét helyen találtam magam, ahol csak a hold fénye sütött be. Néztem a holdat. Bár nem volt telihold, attól még a hold nagyon szépen bevilágította a szobát. Nézelődtem jobbra, balra, majd rájöttem oda vagyok kötözve egy vasrúdhoz. Szuper már jobb nem, is lehetne. Nem csak az Akatsuki rabolt el, hanem egy másik szervezet is. Gondoltam, majd valaki bejött az ajtón és felém közeledett.

- Látom már felébredtél.-mondta az ember, ki épp most jött be a szobába.

Kissé bűnöző külseje volt, de mire is számítottam volna, egy embertolvajtól.

Oldal: 3 lány a Naruto világában 2.oldal
Narutos fanfictionok - © 2008 - 2024 - naruto-fanfiction-bogi.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat